nikol.blog.hu

Ma délutánn megköszöntötük a férjemet.Nagyon örült a tortának ami finomra sikerült!A gyerekek is nagyon örültek neki!Még kisebbik lányom is!Eléggé nyugodtan eltellt ez a délután is.Gyerköcök jó nagyot aludtak délutánn igy most egyhamar nem fognak elaludni.Nagyon fáradt vagyok!Teljessen kivagyok merülve!Rám fog férni a pihenés!Mai pezsgőzés elmarad részemről!Én nem bírom az alkoholt és igy majd üditővel koccintok ma este az ünnepeltel ha elalszanak a gyerekek.Nagyon rosszul hat rám már egy pohár alkohol is.Igy ha nem muszály akkor nem iszom.Viszont történt valami ma.Májusban hivatalossak vagyunk egy esküvőre.Na ennek nem nagyon örülök be kell vallanom.Közeli rokoné lesz.Nincs sok kedvem hozzá.De ez van.Nem lehet azt mondani,hogy nem megyünk el mert abból családi botrány lenne.hát igy muszály menni!Á én nem rajongok az ilyenekért.Félre ne értsen senki.De aki ismeri a helyzetemet és hogyann állok rokonaimmal akkor az megért.Nagypapám hagyatéki tárgyalása óta nem beszélnek velem.Pedig én nem tehetek róla,hogy nagypapám ugy gondolta.hogy rám hagyja a vagyonát.Ez az ő döntése volt és nem értik meg.Igy engem utáltak ki.Valakit hibáztatni kell miatta.Hát ők ugy gondolják,hogy erről én tehetek.Ezért már egy éve nem beszélnek velem és kerülnek.Igy talánn most megértitek,hogy miért nem akarok elmenni de nem bánthatom meg az unokahugomat.Hiszen ő is ott volt a mi esküvönkön.Iyg valahogy de el kell menni az övére.Egy dologban nagyon biztos vagyok.Anyuék ott lesznek és nem fogják engedni senkinek sem,hogy balhét csináljon.Lehet nem hiszitek el,de sajnos még ennek is fennt áll a veszélye.Hagytékin is mindenki engem támadott.Nem szó szerint csak szóval és haraggal.Ott ültem 9 hónapos terhessen a tárgyaláson és már nagyon kiborultam.Nem birtam ki és inkább engedtem nekik.Amit máe ezerszer megbántam.Inkább lemondtam az örökségemről mert gyáva voltam velük szembenézzni.Már tudom,hogy akkor kellett volna több erőmnek lennie és nem hagyni magam.Hiszem amit a papám nekem szánt az nem vehette volna el senki tőlem.De én annyira megrémültem a haragjuktól és gyülöletüktők,hogy inkább engedtem nekik.Igy elvesztettem a házat és vele mindent.Mindent még az emlékeket is.Nem merek kimenni a temetőbe sem mert félek,hogy ott ujra szembesülnöm kell a haraggal és velük.Kerülnek engem a rokonaim.Ha nem muszály akkor nem is akarnak velem találkozni.Néha még az utcánn sem köszönek nekem.Mikor megszültem akkor senki be sem jött m,egnézzni a kislányomat.Annyira rosszul esett.Azt hiszem ma felszakadtak a régi sebek de nagyon.Nem tudom ez jo-e de annyi harag van most bennem.Meg persze félelem is.Rengeteg.Annyira szeretnék kimenni a temetőbe is és meglátogatni végre a nagypapám és nagymamám sírját.Virágot vinni és elmondani nekik,hogy még mindig szeretem őket de nagyon és fáj,hogy elhagytak.Most azt hiszem lepihenek.Talánn jobb is igy.Meg kell nyugodnom.Miota megkatma azt a bizonyos levelet azóta fenekestül felfordult az életem.Előtörnek az emlékek és kezdek néhány dologra ujra emlékezni amit el szerettem volna felejteni örökre.Elegem van nagyon,hogy mikor végre lezárom a multamat akkor valaki bekavar nekem.Emlékjek törnek elő amiket már nem akartam,hogy érezzek.Most,hogy léeirtam ezeket a sorokat már kicsivel könyebb.Most tényleg megyek pihenni.Jóéjszakát mindenkinek!